Pászti Miklós

Zeneszerző, Karnagy, Tanár

Jó egészséget! C.Szalai Ágnes írása

A”vagány Pászti” – aki ismeri, annak hihetetlen ez a szókapcsolat – nem tagadta meg a Zeneakadémián sem önmagát: helyből három tanszakra felvételizett: egyházkarnagy – képzőre, zeneszerzésre Veress Sándorhoz és középiskolai énektanárképzőre. “Az utóbbi felvételijén – a bizottság szinte teljesen azonos volt az egyházkarnagyiéval – elzavartak: Mit akar itt édes fiam, magát már egyszer fölvettük?! Ráadásul elkotyogtam, hogy zeneszerzésre is fölvettek … Azután mégis középiskolai énektanár-karvezető szakon szereztem meg a diplomám. 1950-ben megszűnt az egyházkarnagyképző, a főiskola szakait, tanrendjét, tanárait alaposan megkeverték. Vagy hagyom az elvégzett éveket, vagy egy év alatt leteszem a középiskolai tanszak négy esztendejének vizsgáit. ,,’ Letettem. Az indexemben 29 tantárgy volt.”         Kezemben az emIített index. Csak jelest látok benne .. Így azután nem is csoda, hogy 1950. október  2-án – hétfőn, szól a beszélgetésbe Gizi asszony, Pászti Miklós felesége – Pászti léphetett be a frissen alakult Állami Népi Együttes próbatermébe. Korrepetitor, segédkarnagy – “mesés” fizetéssel és égig  törő vágyakkal. A főiskola mellett ajánlója Maróti Gyula volt …

“A fizetésem abban az időben valóban mesés volt – édesapám negyven év közszolgálat után a negyedét  kapta … Akkor voltam nősülendő – de hát akkoriban senkinek sem jutott eszébe azt mondani az együttesben, hogy ‘viszlát, lejárt a szolgálatom’. Rengeteget dolgoztunk Csenki Imre igazgatósága alatt; ének       kart kellett formálni a jó hangú, de teljesen képzetlen tagokat és már gyakorlott, de mérsékeltebb adottságú énekeseket tömörítő csapatból. Maróti Gyuszi bácsinak azóta sem tudtam szivem szerint megköszönni, hogy mellém állt. Mert bizony akkortájt kezdett sűrűsödni körülöttem a gond …

Előző oldalKövetkező oldal


Tagged as , , , , , + Categorized as Cikkek, Cikkek, Egyéb

A kommentek ehhez a posthoz nincsenek engedélyezve.