Pászti Miklós

Zeneszerző, Karnagy, Tanár

Pászti Miklós 75-ik születésnapjára emlékeznek kollégái

Szécsi József: Pászti Miklós

 

– Te tudsz görögül és latinul ? Gyere a holnapi próbára !

Ennyi volt a felvételi. Tudta, hogy énekeltem 14 évig az Operaház kórusában  és korábban tanultam gregoriánt is.  . Édesapám,  aki Pászti Miklóssal azonos módon, szívvel és szeretettel vezetett be a zenébe, a  kóruséneklésbe azt mondta Pászti Miklósról: – “Az egy intelligens fiú” !

Miklós létrehozott egy 16 tagú férfikart a nagy kóruson belül. Épített és formált bennünket felejthetetlen, fanyar, állandóan nevetésre görbülő arccal. Órákat szentelt egy-­egy ütemnek, néhány kottafejnek és aztán, talán fél órával a hivatalos próbaidő  befejezése előtt formálisan kirakott bennünket; karjának utánozhatatlan  mozdulatával kiintette a társaságot. Kérte, hogy látogassuk az „egyletet” és  akinek kevés a fizetése az menjen el „szippantósnak” a Balaton mellé, ott többet  lehet keresni. Aki ide szerződött annak ennyi jut.. Az legfeljebb felfedezhette azt,  amit zenének is lehet mondani, de voltaképpen az élet megszólaltatása, amire és  amiért megszületik egy ember, amitől értelmes egy élet, amiért érdemes élni,  amit lehet élvezni, ami belső örömet, békét ad. Kórusában voltak jobb és  kevésbé jó képességű zenészek, különböző szakmai felkészültség, emberi  hozzáállás, viselkedési rendszer keveredett egymással, ahogy az egy csoportban  lenni szokott, – talán egy nem kifejezetten profi együttesben. Ő ebből a  heterogén szakmai és emberi hozzáállásból, felkészültségből csodát hozott létre.  Egy ormótlan gyöngydarabot csiszolgatott megállás nélkül, mert mást nem  tudott. Ez volt. A betanított Liszt művek, Kodály és Bartók zenéje élményként  élt bennünk. Zeneszerző is volt zárójelben. Nem fedezték fel. A legnagyobbak  közt foglal helyet. Sokat kellene énekelni… Nem tudunk elfelejteni.

Előző oldalKövetkező oldal


Tagged as + Categorized as Cikkek, Megemlékezések

A kommentek ehhez a posthoz nincsenek engedélyezve.